-
Imre Hauszknecht
Hungary
Pécs
-
Nürnberg eseményeit azért fél szemmel figyelemmel kísérve, az egyik játék kapcsán azon gondolkodtam, hogy alig van Indiana Jones játék a piacon.
Mármint jó, persze, vannak licenszelt, szó szerint „noname” alkotások, mint amilyen az Indiana Jones DVD Adventure, vagy Hasbro által piacra dobott Indiana Jones Monopoly. Ez utóbbit menő fadobozban adták ki, mintha csak a frigyládát hordozná, de kinyitva azt, épp olyan csalódott lehetett bárki, mint Beloq az első Indy filmben, amikor a kőtábla helyett csak egy marék port talál a frigyládában: A szép fadoboz és Indy-relikvia bábuk mellé sikerült ugyanazt a jellegtelen kórház-zöld színű táblát mellékelni, mint amilyen az alap Monopoly-k többségéhez jár. És ez még az egyik legelőkelőbb helyezésű játék a témában a maga 5250. helyével.
De egyébként is a másik nagy Lucas-franchise, a Star Wars sem muzsikált eddig túl szépen a társasjáték platformon. Ez gondolom annak köszönhető, hogy a jó öreg George nem igazán foglalkozik ezzel a területtel, a jogok a Hasbronál pihennek, ők meg ugye mennyiség pártiak. És bár az FFG megveszekedve küzd azért, hogy ne okozzon csalódást Star Wars LCG-vel és az X-Wing-gel, ez egyelőre nem oldja meg a problémát: Hol van Indiana Jones?
Persze megint torzítottam, a tapasztalt gamer pontosan tudja, hogy nincs szükség licenszre, ahhoz, hogy egy film vagy egy fantáziavilág hangulatát megidézzük. És, hogy ne a semmiről szóljon ez a bejegyzés, ezért pontosan 3,5 ilyen játékokról olvashattok.
Aláfestésként indítsátok el, az alábbi youtube „videót”:
Ha nagyon tágan kezelem a kategóriát akár már a Tobago-t is begyömöszölhetném a kategóriába, de olyan lenne, mint Edward James Olmost a híres magyar színészek között emlegetni. Bár nagyon jópofa és ötletes a Tobago, az Indy feeling csak nagyon halványan érhető tetten az ötletes mechanikájú kincsvadászat közben.
Ennél azért hangulatosabb, a 2009-es The Adventurers: Temples of Chac c. játéka, ami nem csak a borító betűtípusában hozza a ’30-as évek kalandhangulatát. Egy tipikus Get in, get it, get out! játékról van szó, amelyben, ha túl sokat szeretnénk markolni elvihet minket, egy óriási kőgolyó. Na, ismerős? A 2-6 különböző kalandor vígan lejátszhatja fél óra alatt a klassz kivitelezésű kalandot, de hangsúlyozottan családi játékról van szó, esetleg partyjátékról. Akinek meg nem szimpatikus Chac temploma, vagy nem érzi kihívásnak a golyó elől menekülősdit, az választhatja a 2011-ben megjelent The Adventurers: The Pyramid of Horus-t, ahol ránk szakadó egyiptomi sírkamrából kell időben meglépnünk az értékes kincsekkel.
Ha pedig ezt az amerikai kalandot túléltük, kutassunk tovább Németországban, a Queen Games újdonságai közt. A 2012-ben megjelenő, és ezt az egész bejegyzést ihlető, Escape: The Curse of the Mayan Temple dobozára tekintve durva Indy koppintásnak lehetünk szemtanúi. Ennyi erővel akár a filmből is vehették volna a borítóképet. Ugyan a szabályát még nem olvastam, de a rövid leírások és video bemutató alapján azt mondom, hogy korábbi ötletek és mechanikák, ügyes kombinációja a játék. Felfedezni vélem az Elder Sign-t (egy kalandlapra csak akkor léphetsz rá, ha megfelelő szimbólum kombinációt dobod a kockákkal, illetve a folyton cserélődő kaland kártyák) a The Adventurers: The Pyramid of Horus-t (a templom elkezd leomlani) a Forbidden Island-et (amikor elkezd leomlani a templom a megfelelő helyen kell lenni, hogy túléljük, illetve ha egy valki bukik, mindenki bukik), illetve a Space Alert-et (hiszen itt is van egy soundtrack CD-nk, ami visszaszámol egy idő után, így ez a játék is real time). Ezen felül egy szép kooperatív játékkal állunk szemben, ahol mindenki szimultán cselekszik, gurít a kockáival, mozog, segíti a másikat, ha azonos helyen van, és próbál a kincsek felfedezésével minél több ékkövet szerezni, hogy a játék végén minél egyszerűbb legyen a kijutás. A kalandoraink meg is sérülhetnek, és ha pechünk van még valami jó kis átkot is szerezhetünk. Mondjuk, nem szólalhatsz meg. Ez pedig nem sokat segít akkor, amikor segítséget akarsz kérni valakitől. A 2-5 fős játék dobozára 30 perc játékidőt tüntetett fel a kiadó, de az első beszámolók ennél jóval rövidebb partykról tudósítanak. Kellemes (családi- vagy party-) mókának tűnik a dolog, az újrajátszhatósága érdekel talán a legjobban, de akit vonz a zsáner, akár fillernek is beszerezheti tavasztól.
Visszarepülve az USA-ba, az ameritrash őshazájába szemügyre vesszük a Flying Frog kiadó egyik tavalyi kiadványát, ami minden Indiana Jones őrültnek (így nekem is) A kalandorjátékot jelenti. Az FF-től egyébként sem áll távol, hogy mozis zsánereket táblásítsanak meg, ezt már láttuk az idegen inváziós és a zombis játékuk esetén is. A Fortune and Glory: The Cliffhanger Game-ben sincs ez másként. Már ránézésre is Dr. Jones egyik kalandjában érzem magam. A műanyag figurák, a zsetonok, a kártyák, a tábla, a tokenek mind eszméletlen hangulatosak, és akinek ez sem elég ahhoz, hogy John Williams mára klasszikussá vált főcímzenéjét dúdolja kipakolás közben, azoknak sem kell aggódniuk, mert a dobozban - a többi FF játékhoz hasonlóan – található egy soundtrack CD is, ami aláfestő zeneket szolgáltatja a játékhoz. Maga a játék is elég változatos. Versenghetünk egymással a minél nagyobb hírnévért, játszhatunk egyedül, csapatokban, vagy kooperatívan a gonosz nácik vagy a chicagoi maffia ellen. A doboz tanúsága szerint 1-8 személyes a tartalom, de kötve hiszem, hogy a magas holtidő miatt valaha is rászánnám magam egy maximum létszámos partyra, szerintem 3-4 fő körül lehet az ideális résztvevőszám. Az elvileg 90 perces játékidő alatt, mindenki egy kalandort személyesít meg, aminek megvannak a személyes, nem módosítható statjai, és egy saját csak rá vonatkozó képessége. Kalandjaink folyamán ezekkel a hősökkel utazunk a szélrózsa minden irányába, hogy a kultikus kincseket megszerezve, minél nagyobb vagyonra és hírnévre tegyünk szert. Nagyon ötletes megoldás a térképen véletlenszerűen felbukkanó kincsek mechanikája, amely minden esetben két kártyából áll össze, mint például The Mask of – Medusa (A medúza maszkja), az egyik lap a kincs vagyonértékét, a másik pedig a „veszélyértéket” mutatja, amely megmondja hány nehézségen kell túljutnunk ahhoz, hogy megszerezzük a hőn áhított ereklyét. Ezen a kihívásokat, a veszélykártyák reprezentálják, és általában különböző tulajdonságpróbákkal tudunk átlépni fölöttük. Ha sikeresen megoldottunk egyet, akkor dönthetünk úgy, hogy letáborozunk, és erőt gyűjtünk a következő körig, vagy megyünk tovább a következő megpróbáltatásra, nem kockáztatva, hogy valaki elénk kerüljön. Ha azonban nem sikerül abszolválnunk az előttünk álló akadályt a veszélykártyát megfordítjuk, és jön egy cliffhanger, vagyis egy nagyon kellemetlen szituációba kerülünk, de körünk itt nyomban véget is ér. És hogy mi lesz velünk? Nos, az majd kiderül a következő körben. Ez szerintem a mechanika legütősebb része, és jól visszaadja kalandfilm-sorozatok élményét.
A játék, amely mondjuk az Arkham Horror-hoz hasonlóan főleg találkozáskártyákkal, eseménykockákkal és tulajdonságpróbákkal operál, rendelkezik egyszerűbb és összetettebb verzióval, amely tovább mélyíti a játék narratíváját, és bonyolítja a szabályokat. Nagyon sok mindent lehetne írni erről a játékról, de nem teszem, mert a kellemes 32 oldalas szabálykönyvet nem ültetem át. Egy borzasztó hátránya azonban van, ez pedig az ára. Idehaza közelebb van a 30.000 Ft-hoz mint a 20.000-hez, és akármennyire is sérvveszélyes a doboz emelgetése, ennyi pénzt nem adhatok ki egy játékért. Sajnos. Talán ha az eredeti frigyláda hozzá lenne csomagolva, akkor. Talán.
Ennél magasabbra már nem tudom tenni a lécet, de azért utolsó megjegyzésként idekívánkozik még egy apróság. Az Elder Sign c. játékhoz még az ősszel készült egy fanmade Indiana Jones modul, amelyben kedvenc régészünk bőrébe bújva, egyik kezünkkel egy különleges kardot, keresünk az Arkhami múzeumban, míg a másikkal, próbáljuk távol tartani a mérhetetlen vént. A modulhoz készült Indiana Jones karakterlap néhány társkártya és egy kígyó token is. Mindezt persze házilag kell kivitelezni. Azért én fél szemmel sandítok Vice-ra, hogy esetleg a Kártyagyárban-e lehetne-e? … Valószínűleg olcsóbb lenne, mint a Fortune and Glory.
|
|
Ha pedig ezt az amerikai kalandot túléltük, kutassunk tovább Németországban, a Queen Games újdonságai közt. A 2012-ben megjelenő, és ezt az egész bejegyzést ihlető, Escape: The Curse of the Mayan Temple dobozára tekintve durva Indy koppintásnak lehetünk szemtanúi. Ennyi erővel akár a filmből is vehették volna a borítóképet. Ugyan a szabályát még nem olvastam, de a rövid leírások és video bemutató alapján azt mondom, hogy korábbi ötletek és mechanikák, ügyes kombinációja a játék. Felfedezni vélem az Elder Sign-t (egy kalandlapra csak akkor léphetsz rá, ha megfelelő szimbólum kombinációt dobod a kockákkal, illetve a folyton cserélődő kaland kártyák) a The Adventurers: The Pyramid of Horus-t (a templom elkezd leomlani) a Forbidden Island-et (amikor elkezd leomlani a templom a megfelelő helyen kell lenni, hogy túléljük, illetve ha egy valki bukik, mindenki bukik), illetve a Space Alert-et (hiszen itt is van egy soundtrack CD-nk, ami visszaszámol egy idő után, így ez a játék is real time). Ezen felül egy szép kooperatív játékkal állunk szemben, ahol mindenki szimultán cselekszik, gurít a kockáival, mozog, segíti a másikat, ha azonos helyen van, és próbál a kincsek felfedezésével minél több ékkövet szerezni, hogy a játék végén minél egyszerűbb legyen a kijutás. A kalandoraink meg is sérülhetnek, és ha pechünk van még valami jó kis átkot is szerezhetünk. Mondjuk, nem szólalhatsz meg. Ez pedig nem sokat segít akkor, amikor segítséget akarsz kérni valakitől. A 2-5 fős játék dobozára 30 perc játékidőt tüntetett fel a kiadó, de az első beszámolók ennél jóval rövidebb partykról tudósítanak. Kellemes (családi- vagy party-) mókának tűnik a dolog, az újrajátszhatósága érdekel talán a legjobban, de akit vonz a zsáner, akár fillernek is beszerezheti tavasztól.
